A fehér az ellentettjével, a feketével egyetemben a két legalapvetőbb és leginkább használt szín.

A fehér legfőbb jellemzője, hogy neutrális szín, meleg és hideg szín is lehet az árnyékától függően. Van egy különleges képessége, hogy kiemelje vagy megváltoztassa az intenzitását egy másik színnek.

Két különböző megközelítése van, hogy meghatározzuk a fehéret.

Az első fizikális: ez egy additív rendszer, amely a fényt helyezi középpontba. Eszerint a fehér a fény prizma középpontja, amelyből minden szín keletkezik. Ebből következően a színek összeadása fehéret eredményez.

A második sokkal képiesebb: ez egy kivonásos rendszer, amely a fehéret színtelennek tekinti. Eszerint a fehér a szín hiánya, vagy általánosabban a közeg színe.

Lehet fényes vagy matt, világos vagy szaturált, fényes vagy fénytelen… a számos megjelenése csábítja a művészeket. Kasimir Malevitch az absztrakt minimalizmus határait is feszegette a Fehéren Fehérrel; Roman Opalka évekig dolgozott a Részletek című művén, amely fehér vászonra festett számok növekvő sorrendje.

Így ugyan Newton azt állította, hogy a fehér nem szín (számára sokkal több volt), egyezzünk meg abban, hogy lényeges része minden kreációnak.