A piros egy elsődleges szín, a komplementer színe a zöld.

Meleg szín, a piros erőt, szenvedélyt vagy éppen izzást kölcsönöz a műveknek. Fontos minden mű alapjához, különösen az emberi ábrázolásokhoz. Mind az erő, mind a nőiesség szinonimája, amely kettősség univerzálissá teszi.

Alapvető szín a művészek részére mind figuratív ábrázolásokhoz (úgy, mint a természet vagy az emberi test ábrázolása), mind absztrakt képekhez (például az energia és az érzelmek ábrázolása).

Nagyon gyakran használják és a pirosnak rengeteg árnyalata van: karmazsinvörös, skarlátpiros, garance, gránát, tiszta lila, stb.

A szín spektrumon ez az első szín, a legkisebb lépés a szolár spektrumon, amely aztán infravörösbe megy át.

A festészetben ez egy nehezen létrehozható szín, mivel számos másodlagos színt kell hozzá összekeverni (lila, narancs, magenta). Egyszerűbb természetes pigment formában megtalálni, úm. sáfrány, vasoxid vagy rovarok. Csakugyan, a feketéhez és a barnához hasonlóan a pirosat is megtaláljuk a paleolit barlangokban, pl. Chauvetben.

A szín asszociálása a dolgozó réteggel a 20. és 21. században jelent meg: a művész Raphael Julliard ezer vörös vásznat jelentetett meg a 2005-ös FIAC kiállításon. Ezeket a vásznakat azok a kínaiak írták alá, akik festették őket, nem pedig a művész (a kép címe Monochrome China).